Juhász Zsuzsanna: Mentesítés

Én csak jót akartam, de neked nem kell. Igaz, a pokol felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
De csak olykor, és ez nem is kénkő vagy micsoda, hanem lekvár. De nem baj, én nem bánom. Én csak az ízéhségünket akartam csillapítani valahogy. Mivel annyi, de annyi akciós terméket fogyasztunk. Levitézlett, leárazott nyugatit, eleve a lesajnált keletnek szántat. És annyi helyben és eleve leárazott magyart. Annyi hasadt, túlfagyasztott, megfagyasztott, még a fán, szántóföldön akciósnak született terméket. Hogy meglátod, egyszer egymás húsának fogunk esni, egymás igazán friss húsának. Hogy érezzünk végre egy igaz ízt, a maga valódiságában.
És ha még hozzáveszed, hogy a korunk miatt az ízlelőbimbóink se frissek már, nehéz őket felajzani, hát biztos, hogy fel fogunk lázadni. Vagyis én azért törekszem rá, hogy valami diétamenteshez is jussak. Mert barátom, itt, ahol már-már tömegek éheznek, és csipkedik egyre lejjebb a kajapénzt. Egyre több ilyen-olyan mentes terméket dobnak piacra. Úgy látszik, itt mindenki meglopott, megcsúfolt, megcsonkított élelmiszere vágyik. És aztán jössz te is, te, Brutus, hogy nem kérsz az én szörpömből. Amit a régi lekvárjaimból pancsolnék össze, jó, fűszeres, fahéjas és szegfűszeges, igazi gyümölcsből készült lekvárokból. Gondold csak el, azokban igazi cukor van, és kicsiny leánykánk keze műve a celofán. Ő kötözgette le mindet, még valamelyik nyáron, mielőtt visszarepült második, választott hazájába. Látod, még nosztalgiázhattunk is volna együtt, a szép estéken. Kortyolgatva az igazi, sárgabarack, szilva és eperszörpöket. Jajdulhattunk volna fel, hogy igen, valaha telt eperre is, igaz, a szedd magad mozgalom keretében.
De mintha már akkor el is kezdődött volna a klímaváltozás, nagy volt a forróság. Dőlt rólunk a víz, s valami hipnotikus félálomban tapogattuk a töveket. S figyeltük a másikat, hogy mikor dől ki. Én legalábbis tudtam, ha te sokáig csendben vagy. Ideje abbahagyni, amit csinálok. Hát látod, jól megdolgoztunk ezért a szörpért. Ez járna nekünk.
De a te teád, amire visszatértél, az biztosan nem kellene nekem. A te ízesítetlen gyümölcsteád. Mert nekem az üres tea a nyomort jelentené. Mert a pirítós teával, az finom. A szalonnazsírban sült, fokhagymás kenyér jó még vacsorának is, a jó cukros vagy mézes teával.
De üresen? Üresen csak az angyalok ízlelgetik odafönt. A hirtelen távozott lelkek, a visszavágyók. Akiknek még dolguk lett volna idelent.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: