KRITIKA

Turi Orsolya: Utazás a nő körül (Juhász Zsuzsanna: Hát micsoda nő ez!)

AJ Téka Kiadó, Szeged, 2021

Juhász Zsuzsanna Hát micsoda nő ez! című kötete egy pszichológusnő meglátásain és tapasztalatain keresztül feszeget ma már korszerű, pár évtizede viszont tabunak számító témákat, s mindezt a nő centrumba állításával teszi.

A kötet három fejezete összesen tizenhét novellát tartalmaz, amelyek nem állnak össze egybefüggő történetté, tematikailag mégis egyenértékűek a lélek tapasztalatairól, valamint a visszaemlékezések reális ábrázolásával elénk tárt valóság-elemzésekről szóló morzsák. A szerző az első fejezetben egy buddhista istenség női alakjával hasonlítja össze a halandó nő képességét és mivoltát: a tökéletest a tökéletlennel – a hatkarú istennő és a kétkezű, korlátolt lehetőségekkel bíró nő hadakozása ez a kötet lapjain: az ember legfőképp ember, az isten meg isten, és szeretek én nő is lenni, ha lehet, de nem így, nem az értetek való harcban, a féltékeny acsargásban. Istennő-e az a nő, amelyik elszereti azonos nemű társától a férfit, vagy csak a sárga szemű szörny láttatja velünk többnek a másikat?

Juhász kimondja, a helyzet itt a Földön, de még az oly áhított Nirvanában is változatlan maradna, (…) hisz ott is ilyen lesz, ez lesz Velem vagy énnélkülem. Tudom. Az elbeszélőben felidéződnek a gondtalan gyermekkori emlékek – a természetben való játszás, annak feltárása, a fiatal párok követése, az öregek hazasegítése – amelyeket fekete felhőként árnyékol be a kislányokra vonatkozó viselkedési szabályok sűrű és végeláthataltan rekettyése: (…) kedvesnek, aranyosnak – figyelmeztetőn gyermekinek kell mutatkozniuk a lányoknak (…). Az anyák megtanítják őket arra, hogy vigyázzanak a ruhájukra. A kislánynak értékesnek kell mindig maradni, valaki érétkének, valahova tartozónak. (…) S minthogy ezen értékek kiveszőben vannak, mire a gyermeklány felnő, az elbeszélő joggal kérdezheti, az életében testét pézért áruló anyjától: anyáca legyek-e vagy apáca?

A múltidézésen túl a könyvben olyan témák is helyet kapnak, mint a gyermektelneség, a homoszexualitás vagy a férfikérdés, mert a férfi huncut dolog, ha úgy hozza a sors (…). A nők felemelkedésének százada ez mi, bár alkalmazkodón ugyan, de egyre ösztönösebb lények lettünk. A megcsalást már egyre kevésbé tartjuk bűnnek (…). És főleg nem tanultunk meg dominancia-hierarchiában dolgozni. Míg a férfiak ezt évezredeken keresztül tanulhatták, nekünk csak pár évtized állt rendelkezésünkre (…). A megdöntött és visszavágyott tabuk fejezetben a házasok-homoszexuálisok-szinglik örökös és megdönthetetlen triumvirátusa témájának pedzegetésével kezdi, amelyben az önkéntes mentegetőzés keserű szájízével próbál megbirkózni: miért mentegetőzöm? Nem akarom megsérteni a homoszexuálisokat és a szingliket? Azokat, akiknek nem lehet gyereke és azokat, akik nem akarnak gyereket? (…) S vajon mit gondolnak a házasságról a házasok? De miért lett nagyon nem jó öregnek lenni? Csak én töprengek azon, hogy a házas- vagy élettárs, a partner, a „kapcsolat” mit veszít vagy veszített a kötöttséggel? Ugyan jó volt-e hűséget várnunk és kapnunk, hogy aztán cserébe jóval több, egyéb áldozatot hozhassunk „érte”? – teszi fel az égetően fontos kérdéseket az elbeszélő. És hogy van, hogy miközben megteremtettük a tabutlanságot, mint értéket, folyton falakba ütközünk, a mások sértődékenységének (tabujának?) falaiba?

Sértődékenység ide vagy oda, Juhász Zsuzsanna kötete görbe tükör a mai modern társadalom számára – de nevezhetjük-e görbe tükörnek a valóságot? Ahogyan a modern fiatalság mondaná: akinek nem inge, annak cringe!

Mi lesz? Semmi se lesz. És addig? Ne gondolj rá, ne félj!

(A könyvismertető elsődleges megjelenési helye: Családi Kör. Független zentai hetilap. Irodalom rovat. 2022. november 10., 18. oldal.)

Turi Orsolya korábban a Szöveten: