VERS

Torma István: Nemesül

Elesel,
felállsz,
nadrágod leporolod,
emelt fejjel mész tovább

Meghaltam

Felállnék, de
lábam már nem mozog,
kúsznék, de
karjaim nem engedelmeskednek,
kiáltanék, de
csak némaság jön torkomból

Hallom, ahogy a lelkem,
amely még él
halkan, testetlenül
lélekgyémánttá nemesül

Torma István verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .