immár határozottan /
tudhatjuk /
felkel a nap
immár határozottan
tudhatjuk
felkel a nap
míg izzón
vörös-fehéren
el nem fárad
és mégis
néha valahol
nyakunkba
könnyezik az ég
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Vétekben ázik a hús, volt-időnk öli a csontot. / [Elköszöntek a vétlen tévedések.]
Ajtaját így csukja annyi tény be, // s tárja ki ablakát annyi álom.
Visszatekintve az Afrikában töltött évekre, gyakran gondolok arra, hogy talán sehol és semmikor nem tanultam annyit, mint akkor és ott. Arra már nem emlékszem, voltak-e konkrét elvárásaim, ha igen, mik vagy milyenek, viszont, bár elég…