Nietzsche szerint akkor válhat az ember emberfölöttivé, ha céljai meghaladják mindazt, aminek személyre szabottan realitása van. De minek van realitása? Semminek. Annak se, hogy másnap fölkelünk, és tudatunk tiszta – nem csak önmagunk, hanem a környezetünk számára is. Kell-e tehát valami elérendőnek lebegnie a lelki szemeink előtt? Különösen a szó erejének hitével áldva/verve?
A világ néven nevezése által tárul elénk. Ebben a közegben akarhat-e mássá válni az ember, mint fénnyé? Mert a fény láthatatlan, ugyanakkor láthatóvá tesz, jelenléte mindig közvetetten, a megvilágított által érzékelhető. Ha van elérhetetlenül tiszta formája a létezésnek, akkor ez az. Mindemellett tértől és időtől független „végtelen” jelenlétállapot.
Valóra válthatatlan cél lehet akár ez is. Ami 2024-ben kivitelezhetőnek tűnik: egy kerékpáros napló nyomdába adása, egy regény végső formába öntése, egy verseskötet… Gondozása a kertnek, barátságoknak, a kapott lehetőségeknek… Elérni az elérhetőt, és egy parányit az azon túliból is.
Sóshartyán, 2023. december 30.
Handó Péter legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
