Sziwery Balázs: Őszből vagyunk

A hajnal csonka vázán megült a csend.
Sárban tevő ónoseső kavargott és
hangtalan simogatta szent leheletét
a bús őszi kietlen táj.

Nyomorán hízott lepkékkel
patakzott a szüntelen, a kietlen.
Majd nászát temetésre cserélte
a haldoklott madárfensík.

Ez a nászból szült szabadság!
Végtelenből táplált másolata játszik,
és beleborzongott szűz dalát halva
egy csendes szürke nádszál.

Zúgott a folyó elszürkült vize.
Habokká született irgalmas és sötét,
de alulról kapja a fényt
a belefásult örvény idegenben.

Aztán a kietlen fényben, árnyban,
megremeg, és magába száll a hűvös
és végtelen elszáradt levélszínű rothadás
egy friss és új rügy-aranyban…



Zámbó Illés felvétele