Kalász István: Őszi szélben Szókratésszel

Városszéli mezőn állsz
velem fent új sárkányom
lebeg a szélben tartom húzom
zsinórt majd elengedem
menj sárkány boldogulj
mert mennyi minden van
amire nincs szükségem de van
ami a minden… és szótlanul ki
simítom hajadat az arcodból.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: