VERS

Ványai Fehér József: Graffiti

Időtlenül örökkévalóságban
Idétlenül virtualitásban
Lenni csupán illúzió
Élni mint a mesében
Goethe Liliputban
Bukowski a tudományos akadémián
Idvezlégy Thomas Mann
Isten véled, édes Piroskám
Attila, a szépség hajléktalanja
A bűn zsoldja az élet
Botrányos és jelentéktelen
Kis ország nagy géniuszok
Megélhetési sámánok
Csonka ország bonka merények
Tűréshatár a gúnyhatáron
Marx az utolsó mozgató
Marcuse a mindenható
Hathatós halhatatlanság
A felettünk való kufárok
Kurátorok és kurafiak
A felettünk álló kultuszlovagok
A valóságot dörzspapírozzák
Marad a lecsupaszított textus
Mellékes a mögöttes zöngemény
Sértettségek, sértődések
Ülnökök és álnokok
Táborok és tébolyok
Mi köze a vérnek a verítékhez?
Beterít nemes zagyvalék
Korsalak, kórsellők
Háttérből thrash metál szól
Nevetséges, kisszerű jelen
Belterjes bélférgesség
Isten protekcionizmusa
Tehetség és tehetetlenség
Mindennapok szutyka
Alattomos ellágyulás
Érdektelen érdeklődés
A vátesz mint bábu
Küldetés és tudat
Kiküldetés mint kiűzetés
Lábszag a Pantheonban
Kiakolbólított pária
A Legnagyob Rögtönítélő Kuratóriumból
(LRK)
Esztétika és elmebaj, egzisztencializmus
Kizárásos alapon az Olümposzra
A legfőbb mozgató
Mint legkisebb kegyelemosztó
Ösztön és ösztöndíjak –
Árnyjátékot játszik velünk a most
A halál mint metafora szerepel
Archaikus mosoly helyett lesajnáló
Nevetségesen egyberántott
Magánsors és kollektív történelem

Ványai Fehér József legutóbb a Szöveten: