Márkus László: ecce homo

szikét ragad a hajnal és megműti az éjt
épp eret vágott rajta áradjon a fény
a sírok városában most a köd az úr
jótékonyan elrejt minden koszorút
nem látszik melyik drága melyik mennyit ér
melyiket hozta ember és melyiket a pénz
vadgesztenyék a síron új élet kezdete
köröttük árnyak tánca megannyi remete
hordozzák sorsukat mint kofa a batyut
míg odakint az élet itt bent halál az úr