VERS

Köves István: Fölrobbannak

Hosszú az ősz a rövid tél előtt,
álmodozik lehunyt szemmel a délelőtt,
suhan sután a délután,
követi a sötét éj, bután,
vacog a mában a holnap. Levetkezik.
Lapul, lemondva a jövőről,
nem nyújtózik, hogy következik ez itt.
Körül, a lomha éjszakában, virágba vágyakozva,
fölrobbannak az ünneplő vadgesztenyefák,
mint mikor hálás szeretőd a reggelit ágyba hozza.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: