Lövetet már rám belügyminiszter,
szó, mi szó, nem örültem neki, most varjak
várnak vén szememre vágyakozva,
hogy szép halállal, sértetlenül haljak.
Újra nyugodtan alszom. Elnyújtózva,
békésen, mint kertvégben napozó macska,
szendergő szemem csarnokvizében
csapkodó csacska álomhalacska.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
