Debreczeny György: megmondom én (kollázs Jónás Tamás Bentlakás c. kötetének verseiből)

üres tómederben
zendül a déli kolomp
bennem hétköznapok kergetőznek
belém lesnek megcsókolnak
a legjobb mégis az
hogy csontjaimba karcolhatod nevedet
apokalipszis

vizes szobánkból
száraz fürdőszobába költözünk
megmondom én
mitől kell leginkább tartani
mitől piros mitől kék
a vadásznak a vad
a fürdőszobában majd megmondom én

a folyosó felmosása előtt
nem lesz apály se dagály
nedenáj nedenáj
lelkem ajtaját nincs ki kitárja
a köhögés úrnak képzeli magát
de vasárnap biciklire ülök akkor is
nagy szemmel nagy szájjal

vár az én feleségem
kitárja délben az ajtót

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: