bámulta a szajha
többször is naponta
hogy alant a lepedő feszül
a székek lába égnek áll
uralható pép itt a nép
amennyid van annyit érsz
rád zuhan a pecsét
s egy tál lencse az étlapon
szárnyalunk döglött lovakon
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
