„Tol´ko je siročad, tol´ko bede, gladi
tol´ko tužne dece bez majke tumari.
Udovica jadna traži tvoju milost
da bi slatki san joj donosio radost.”
Od ruže latice mesečina zlati,
a pregršt hostija k´o da nebo krasi.
Kreće sveta Liza da ublaži bedu.
Hranom umotanom u kecelju svoju.
„Šta to lepo nosiš kćeri moja, Lizo?”
-proču´ se gromki glas. –„Pogodiću brzo:
za večeru ribe, hleb i sveže mleko,
vidim pregača ti sve to skriva lepo!”
Lizine kecelje blago se otkriva,
poleću latice poput leptirića.
Hvala ti Gospode za osmeh tvoj blagi,
što za ljubav tvoju svi smo mi jednaki.
Bogdán József
Szent Erzsébet rózsaszirmai
„Annyi az éhező, ruhátlan és árva,
annyi kisgyermeknek nincsen anyukája.
Irgalomért kiált magányos és özvegy,
-aludnék Istenem, aludnék, de nem megy.”
Tündérrózsa szirma fürdik a holdfényben,
mint ezernyi ostya földön és az égen.
Szent Erzsébet felkel, kenyeret és halat
visz a szegényeknek a köténye alatt.
„Mit viszel, mit viszel, Erzsébet leányom?”
-szól egy szigorú hang. -„Úgyis kitalálom:
vacsorára halat, kenyeret és tejet,
duzzadozni látom díszes kötényedet!”
Erzsébet kibontja köténye elejét,
rózsa szirma pilléz belőle szerteszét.
„Köszönöm, jó Uram, a mosoly -szirmokat,
a Te kezed mindig, mindenkit simogat.
Bogdán József (Dormán László felvétele)
(Forrás: http://www.szolgalohittan.hu)
Bogdán József verse legutóbb a Szöveten:
Bogdán Józsefről:
Vélemény, hozzászólás?