VERS

Köves István: Landscape 2022

Ez évben pocsék egy ősz követte a nyurga nyarat,
egyre csak a kihűlő sár cuppogott a feketülő támfalak közt,
végül a szipogó, szottyos borszőlőt is földre verte a jég,
kerengő vetési varjak árnyékában remények (me)rengnek.
Eltűntek faluvégről a földre romlott várpalánkok,
e süppedt, sírva sárló tarló maradt helyében a lapályon,
hol csüggedt, szalmás szellő cipeli az ősz szagát,
bénultan bókolnak a bámészkodó, borzas bokrok,
bódult bogár karistol a hallgatás opál tejüvegén,
s mi is rejtőzködünk, akár a remegő ollójú remeterák.
Most cserregő csókák járják csapdosva a szutykos ősi tájat,
szorgos töviseivel rezgő szederág indái rengnek tekeregve,
szerte a hazában ismét muslincás-cefrebűzös csönd lapul,
s az ólomhabos felhőkből a felderítődrónok kamerái azt látják,
értünk összehúzzák, jó szorosra, ágrácsaikat a lemeztelenedett fák.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: