VERS

Márkus László: Intermezzo

A Pillanat, mint lepcses szájú varjú,
megkiabálja a szende Csendet.
Zavarja ez a moccanatlan táj,
a színes levelekbe oltott harmónia.
Gondolat kondoleál az Ősznél,
halhatatlanságot remélve,
de juszt sem kapja meg.
A Sors, arcán torz vigyorral
hágja meg Életed,
így szaporítván gyötrelmeid.
A sarokba száműzött vadóc Vágy
elmond pár miatyánkot, hátha -
amit az álszent, szűzies Remény
istenkáromlásnak tart, fülét befogja.

Márkus László verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .