Csikai Gábor: Túl sok a vadkár

durva viharral vágtat a múlt itt
életemet nem vittem a pultig
éppen elég most itt ez az asztal
rakva kenyérrel téli tavasszal

rakva reménnyel hajnali csönddel
menni minek míg senki se jött el
s jönni minek míg senki se menne
alszik a szívem éjszaka benne

ébren a lelkem reggele villan
ajkaimon dúlt furcsa vad íz van
megnyalom újból árnyaimat már
szétszedi új nap túl sok a vadkár

túl sok az élet és ha kevés lesz
engem az átok végre kifényez
ránevetek hát erre a földre
négyzetem így tud állni ma körbe

Csikai Gábor verse korábban a Szöveten: