ez a szoba
fagyos súlyával
ereszkedik rám az éjszaka
ujjaim céltalanul
matatnak billentyűkön
hallgatok álmatlan
nem visszhangzanak
a néma falak
és ablakra fagy a kósza
tekintet
az utcán lent
tévelygő árnyék suhan
fáj a mozdulat
érik a
sóhaj a paplan alatt
Bartha György: erőtlen
Vélemény, hozzászólás?