VERS

Bartha György: erőtlen

ez a szoba
fagyos súlyával
ereszkedik rám az éjszaka
ujjaim céltalanul
matatnak billentyűkön
hallgatok álmatlan
nem visszhangzanak
a néma falak
és ablakra fagy a kósza
tekintet
az utcán lent
tévelygő árnyék suhan
fáj a mozdulat
érik a
sóhaj a paplan alatt

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .