J. W. Goethe: Vándor éji dala – Szigetvári Nátán Dominik fordítása (Különdíj)
Hegyek suttogják békéd,Megpihenő erdei vándor.Lombjaival simogatja lelked,A fák sóhaja, közel és távol.Nincs madárdal,mi a csendnél szebb lenne.Megbékél a vándor,mielőtt tovább menne.
Tóth Gabriella-Toga: Örökség
A szekrény mélyére nem merek lenézni,olyan esetlen,benne épphogy tartja valami a múltat,mit beraktunk az évek alatt,vagy magunkkal hoztunk,lelkünk apró zugaiba rejtve felsejlenek néha,miket feledni kellene,miért folyton várjuk a feloldozó esőt,de ha eljön, könnyedén elnyeli a föld,s mit temetni akarunk, csírázik újra,felszínre…
J. W. Goethe Vándor éji dala című verse Vas Krisztina fordításában (Különdíj)
Fenn a hegyekbenBéke van,Lombok közöttA szél se moccan.A madárkák is szunnyadnak gondtalan.Várj csak , hamarosanÁlmodhatsz te is,Nyugalomban.
Johann W. Goethe: Vándor éji dala – Németh Anna Eliza fordítása (Különdíj)
Bódító csend sejlik a dombokon,Csak szél ballag mélán a lombokon.Nesztelen fészkel a kismadár.Érzed már a végzet illatát?
Debreczeny György: félreolvasások 34.
a tradíció hercehurcájának elválaszthatatlan mozzanatai(hermeneutikájának)* a kerek tények megsegítése(keresztények)* impotens balatoni nyaralót foglaltak le(impozáns)* hát nem érdemelnénk meg egy drogbérletet?(jobb életet)* kapros dögfőzelék* jelentősen megugrott a szöcskék száma* fokozott ótvarossággal közlekedjen mindenki* kotonpáncél* megadja a császárnak ami a császárné* nincs hozzászólási…
