Bene Adrián: Bertók László üres helyei (Azt mondja; Válaszoló)
2020 szeptemberében meghalt Bertók László. Az elmúlt ötven év egyik jelentős életműve zárult le. Talán a kánon(ok)ban elfoglalt helyéből ez nem látszik egyértelműen, de tudjuk, a történelmi akadályok mellett a vidéki lét sem kedvez Magyarországon a művészi érvényesülésnek. Még inkább igaz…
Celler Kiss Tamás: állatmese
akárhányszor hibát követettem elvagy szégyent hoztam a fejetekre,mindig volt egy pillanat, amikorlelassult a szívverésetek,lecsökkent a testhőmérsékletetek,és hibernálódtatok.megszűntetek előttem létezni.aztán felébredtek, és jöttetekvissza sorban. hogy megváltoztam,mondtátok, kire lettemilyen, nem így neveltetek.az életbe felhizlalva, eltelvekell belépni, de így csak olyan vagyok,mint egy sovány…
Kiss Tamás: Agyvakcináció: A kikerülhetetlen „összeesküvés-elmélet”.
Történeti előzmény: Talán túl sokat emlegettük azt a szót, hogy „pokol.” „Pokoli idők” voltak, vannak és lesznek, és 1949. október 21-én, amikor Huxley levelet írt Orwellnek, az „1984” című művéhez gratulálva, éppen, hogy csak vége lett a második világháborúnak, és egy…
Sebestyén Hedvig: A halál és a nehéz eset
A halál egyik angyala rosszkedvében volt. Napok óta csak véneket vitt el és unta. – A vének belenyugszanak a halálba vagy nincsenek tudatuknál – gondolta – semmi dráma, semmi izgalom. A rokonok is csak állnak ott, meghatódva, de tudomásul veszik, hogy…
Lencsés Károly: Tűzfal
Barna tűzfalak hajlongnak.Eső árnyakat szögez ráEgy másik ház falát. Lámpavasét.Ásító padlásfeljáró létrafokát.Rám dől időtlensége. BetemetiArcom arcával rejt el, hogy ne bámuljonAz a macska az ablakpárkányon. Rossz ómenHa így méreget a halált lesi rajtam?Kalapom állarc. Mélyen a szemembe.Karima árny függönye takar. NemLáthatnak,…
Gellén Bianka: Fától az erdőt, bőrtől a velőt
Cikázik a felesleg.Szétesik a világ, mint asztalról levert sörös korsó. Kifolyik az utolsó csepp. Nappal minden olyan tiszta, mint a mocskos lelkünk. Undorral mosod fel a maradékot.
Híres B Ede: Irodalom
gombócok szállnakmint hópihéka szélbenutánunk csetlik-botlika bakterház éppen indulóbanmegcsap olykorMatula pipafüstjekemény legény a tutajosátalvisz a révenösszelopott kincseimethad szórjam ela bácskai rétenkell-e itt magja méga népnekvagy csak konkolys üszög teremlegenda sem maradmúlt dicsőségnek
Bartha György: a lépcső
hűvös homálybanfolyosó zugábanlépcsőház megkopottkő-fokokkorlát nélkülmégis elindulokmár idegen területen járokóvatosan lépkedekpihenni megállokmeredekés visszafordulokaz anyaföld megmérihirtelen teljestestem súlyát
A. Gergely András: Egy közösség, egy építkezés, egy pusztuló örökség (Szabadka, nagyzsinagóga)
Nem lévén vajdasági, nem „igazolhatnám” életszerűen, hogy közöm lenne a szabadkai léthez, életvilághoz, kulturális hagyatékhoz. De mert jó ideje már évente sok tucat könyv megy át kezeim között, hát van némi rálátásom a minőségre, a tartalom és külcsín, arculat és belső…
Márkus László: Elmaradt imáid
Gyötrelmes kínok közt, jajongva szült anyád,február volt, vasárnap, kora délután.Visítasz a napvilágra érve, az orvos seggedre ver,míg anyád az ágyon aléltan hever,akkor ajkát ima nem hagyhatta el,kizárta a kor, ezt később idézi fel…Kopott kórházablakon át sívó szél fütyül,a szemközti ágon proliszürkület…
