VERS

Gellén Bianka: Fától az erdőt, bőrtől a velőt

Cikázik a felesleg.
Szétesik a világ, mint asztalról levert sörös korsó. Kifolyik az utolsó csepp. Nappal minden olyan tiszta, mint a mocskos lelkünk. Undorral mosod fel a maradékot.