Johann Wolfgang Goethe
Vándor éji dala
A hegytetőn
Csend remeg
Erdőn, mezőn
Nem leled
Szikráját se zajnak,
Nyugszik fészkén a madárka.
Csak várj és nemsokára,
A te lelked is hallgat.
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény,kövér kazlak közt éhen sorvadunk.Meghívott a tőke,a tátott tőke sárga szája.Úgy biz édes cimborám! Még nem gépfegyver-züm-züm e betű,kő hull s a kastély ablaka zörög.Nem sietünk, erősek vagyunk,rengeteg az elevenünk, a…
idővel kopik a sétány / foltozzák a gyepet / az új gyepfoltok / hamar hozzászáradnak / a tizenhárom éves / múlthoz
Balaton László legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe