Johann Wolfgang Goethe
Vándor éji dala
Minden bércen
Csend ül
Fenn a légben
Fatetőn
Fuvallat sem zendül
Az erdei madárkák mind csendben
Várj csak, te is rendben
Hamarost elszenderülsz.
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Látod, hazugság lettél te is. / Ha tehetnék, / föléd hánynák a földet is.
Meddő hun talaj, mint a szívem, amelyet / csak néhanap termékenyítenek meg bájos / olasz, brazil és oláh hajadonok apró lábai
s mint bomlott cipőfűzőjét bámulva ácsorgó Petri, / várom újra, hogy rámtaláljon a vágyhozó tavasz