Egyszer kamaszként vonattal mentem a téli
balaton partján egy kis állomáson már
sötétedett leszállt egy lány a bőröndjét a hóba
tette nézett bele a sötétbe de senki nem jött – a
lány halkan felnyüszített – akkor éreztem meg
hogy minden történet mélyéről hang szól
vékony fonal tartja a súlyos létet
a lány állt a bokrok nem mozdultak az ég fekete
lett és a vonat elindult.