VERS

Lencsés Károly: Beszélgetés a Halállal

Az elcsendesedés kitép.
Felhasít. Pőrén állok előttem.
Ballag a Halál a nyomomban, de
kicsit se fellengző. Ha akarom
leül és hallgat. Hallgat.
Rozsda rág.
Nem látom, csak érzem, ahogy rám mered.
Közben egy csiga mászik elő.
Pók reszket fonálon.
Meztelen vagyok.
Huzat támad a helyen.
Őszi faleveleket köpköd a föld.
Nem mondja, mit jelent a neszezés.
Látom a csigát meg a pókot.
Milyen rezignált élet
drótokhoz kötöz.
Többször is megkerülöm
ugyan azt az akadályt.
S a múlás az évszak. Ezt
mutatja.
Gondolkodnom kell,
hogy rossz-e vagy Ő a megváltás.