VERS

Tóth Gabriella – Toga: Cölöpök

Fül bezárva, tompa fények
s lények zizegnek bent,
monoton, csak nyakadon
érzed a súlyt, és cölöpök
közt imbolyogsz kifeszítve.
Máz az, mit vár.
A méz édese rád nem ragad,
Falat emelsz, ne lássanak.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .