Fül bezárva, tompa fények
s lények zizegnek bent,
monoton, csak nyakadon
érzed a súlyt, és cölöpök
közt imbolyogsz kifeszítve.
Máz az, mit vár.
A méz édese rád nem ragad,
Falat emelsz, ne lássanak.
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Az utóbbi jó félévem abból állt, hogy próbáltam elfelejteni a látottakat és hallottakat. Nem akartam tudomást venni a végső ütközetről, ami lehet, hogy nem is ennek a különleges eszmének lesz a bukása, amelyet wartenizmusnak neveznek,…
Vörös István verse legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe
Micsoda rossz prosti ez! Mondom, hét fehéret szeretnék, de addig cserélgeti a pulton a lábakat, addig zsonglőrködik, míg egy fehéret és egy vörösvéreset ad. Ráadásul sikerült neki elpasszolni az egyetlen bibircsókosat. Vagy daganatosat, de az…