Holczer Dávid: Halál nélküli feltámadás (Cseh Tamás születésének 78. évfordulójára)

Eső kopog és úgy fú a szél,
hogy mindenki másfélét beszél;
ez itt ezt, az meg ott azt hallott.
Egyben ért csak egyet mindahány:
itt hagyott a Bakonyi Indián.

Jaj, hát ez micsoda borzalom!
Ezer férfi rí az asztalon
és hallgat mindenki, mint a sír.
Hát most megnémult, mint Désiré,
és már egy szót nem beszél, ó miért?

E gyászos csend felett hirtelen
fény árad s az izzadt ingeken
megcsillan; itt van, hát visszatért.
Int és mindenkinek italt kér,
aztán a döbbenetben így beszél:

„Ne féljetek, tudom nagy talány,
de ne a port fogja csak a gitár;
daloljatok, hisz most itt vagyok
s már az összes hangban ott leszek,
vagy a némaságban csönded neked.

Ne féljetek, mindig itt leszek
a felhőkben Budapest felett
és semmi pénzért el nem megyek.
Vigadjatok, nincsen ördögöm
és ha látnátok, Gézát üdvözlöm.”

E szavakkal tűnt el hirtelen,
és mert még az izzadt ingeken
emléke csillogott, vidám zaj
támadt; csak semmi tamáskodás,
ez kétségtelen, hogy Cseh Tamás.

Eső kopog és úgy fú a szél,
hogy mindenki egyfélét beszél;
itt járt köztünk, marad is a halott.
Felvidult végül hát mindahány:
örökké él a Bakonyi Indián.