Debreczeny György: éjjel a Hintalóban

én nem is értem
hogy lehet kalap nélkül
kalapot emelni
kalap nélkül kalapot lengetni
pedig aznap éjjel a Hintalóban
szerettem volna elmélyíteni
fotózási kalapismereteimet
kalapfotózási ismereteimet
el szerettem volna mélyíteni én
pedig sose volt kalapom
aztán az idén tavasszal
találtam valahol egy kidobott
gyönyörű szürke kalapot
hazavittem és a szekrénybe tettem
és ketten voltunk végre ketten

mert a szürke kalap nem bezárkózás
nem hajkoronám elrejtése
a világ kíváncsi tekintete elől
és nem is a hatalom gőgjének
következménye
sem kő-vetkezménye
mivelhogy nem kőből készült a kalap
és mindig látható volt a túlsó part
a szürke kalappal
lágyan a fák fölé emelkedett
a kalap amikor megemeltem
az embernek kedve támad megsimogatni

mentem a templomba a poros úton
fejemen a portalanított szürke kalap
mert a tekintélyek elfogadása
folytonos kalapemelés
állandó körbetekintgetés
hogy mikor kell már végre
újra megemelnem
ezt az egészet itt
mikor kell lelkesen lengetnem kalapom
mikor és milyen alapon

az igazság nem az idő tartományaiban
hanem a kalapban található
kívül kell állnunk minden kalapon
nem szabad állnunk a kalapon
sem aluljáróban kalapozni
jövőnket így megalapozni

kalapból innék most egy sopronit
a fák fölé emelkednék lágyan
mégse a közterület legyen az ágyam

inkább a Hintalóban
szerettem volna aznap éjjel
kalapfotózási alapismereteimet elmélyíteni
de nem vittem magammal
a szekrényből a szürke kalapot
így aztán egy fekete kalapot
kellett fényképeznem énnekem
meg a kalapost
de ő nem volt ott
aznap éjjel a Hintalóban