Köves István: Belémszakad a halál
Föltépi mellén a trikót ez a nyár,
őrjöngenek a galambok,
a mályvákat tépik kimeredt szemmel,
megindult egy kifosztott nemzedék,
azon törik büszke-szép fejüket,
hogyan kellene meghalni szépen.
Nem illik sürgetni a tolvajléptű véletlent,
sőt, talán nem is lehet. Jön, majd ha akar.
Várni azért lehet, akár szomjazva áhítozni.
Néha. Hetven-, nyolcvanévesen is, akár.
Bukfencezve fölbukó fehér nyúlként
a verdeső vérétől rozsdásodó avaron.
