PRÓZAIRODALOM

Nagy Csaba: Zűrzavar a Polar Expressen (Gyermeknovella)

Na, tessék! Már megint késem. Nem elég, hogy sztrájkolnak a rénszarvasok, még a Polar Express is elakad a hóban. Repülővel biztos, hogy hamarabb célba érnék, de ha egyszer nem fér el a puttonyom a csomagtérben… Tavaly is vonattal utaztam egy csapat gyakornok manóval. Még jó, hogy most az első osztályra foglaltam helyet. Öreg vagyok én már a ,,trollkodáshoz‘‘.

– Papó, Papó!

– Mi történt már megint Manóka? Ez az első osztály, ugye tudod?

– Valaki lopkodja az ajándékokat a puttonyodból.

– Rudi?! – gyanúsan Rudolfra néztem.

– Hmm??? – Csodálkozott Rudolf.

– Igaz, ne haragudj!

Rudi elvonóra jár, szegénynél kleptomániát diagnosztizáltak. Az orvos szerint már nem bízhatjuk meg szállítással, ezért is sztrájkolnak a szarvasok.

– De akkor ki lehetett? Manószámlálást tartunk – feleltem.

– Manóka 1?

– Jelen.

– Manóka 2?

– Jelen.

– Manóka 3?

– Itt vagyok.

Tíz perccel később….

– Manóka 46?

– Eltűnt, eltűnt! – Kiáltották.

– Elrabolták?! – kérdezte rémülten az egyikük.

– Ugyan, kinek kellene egy zöldfülű aprólény?! – felelte a másik.

– A manóba! Az egyikőtök hiányzik – kiáltottam fel.

 – Nyugodjatok meg, megtaláljuk! – Rudi, állj rá az ügyre!

– Igeniiiiiis! – Már szimatolok.

– Barátaim, meg kell találnunk az eltűnt ajándékokat és a társatokat. Az egyik csoport őrizze a puttonyom, ti pedig fésüljétek át a kabinokat abban az irányban!  – Mi Rudolffal szétnézünk erre.

– Mit fogok én ezért kapni majd otthon?! Ennél rosszabb nem is történhetett volna, pedig még nem is vacsoráztam. Na, attól szokott görcsbe rándulni a gyomrom, az éhségtől. Mióta ráálltunk Anyóval erre a zöld étkezésre, azóta csak puffadok. Most is tökmagolajjal locsolt fejes salátát csomagolt az útra.

– Mit nem adnék egy jó oldalasért!

– Főnök, te engem nézegetsz?

– Nem, Rudolf, dehogy is. Csak kikészít ez a diéta.

– Szimatot fogtam.

– Ne rám nézz, ma cseréltem át a téli zoknit! – válaszoltam – Úgy érzem ez mézeskalács illata.

– Valaki itt horkol…..Manó 46? – kérdeztem.

– Micsoda? Hol vagyok? – riadt fel a manó.

– Azt hittük, hogy elraboltak, te pedig mézeskalácsot rágcsálsz? – Förmedt rá Rudi.

– Ideges vagyok a hosszú utakon, szükségem van a cukorra. – Mentegetőzött a manó.

– Papó! Megtaláltuk az ajándékokat – örvendeztek a manók.

Amint bozontos, őszes szemöldököm hajlékából odapillantottam az egyik kabin ülése alá, vén szívem is meglágyult. Egy kisfiú volt ott. Olyan beleéléssel játszott a játék mackókkal, hogy észre sem vett minket, amíg Rudi fel nem kiáltott.

– Jaj, de édes, hogy egyem meg!
– Egyedül utazol a mackókkal? – kérdeztem kedvesen.

– Találtam őket – felelte a kisfiú.

– Találtad? – horkant fel Rudolf.

 – Rudi, légy kedvesebb! – mondtam.

 – Bocsi öcsi! – dünnyögte megbánóan.

 – Beszél a csacsi? – kérdezte a fiú.

 – Még hogy csacsi? Én rénszarvas vagyok – háborodott föl a szamárnak nézett Rudolf.

– A kisfiú felnevetett, és magához ölelt egy plüss rénszarvast.

– Mit keresel itt egyedül? – kérdeztem ismét.

– Apu vezeti a vonatot, de elakadt a nagy hóban…, most odakinn van.

Kipillantottam az ablakon. Valóban ott dobálta a havat egy munkától görnyedt hátú férfi, fagytól vörös kezében izzott a lapát.

– Manók, elő a lapátokkal! Segítünk mi is!

Amíg Rudi Mary Poppins-ra játszott odabent a kisfiúval, addig az ünnepi mentőcsapat tette a dolgát.

– Köszönöm! – mondta hálásan a férfi.

– Mi köszönjük, barátom, hogy lehetővé teszi ezen a napon, hogy eljussunk a gyermekekhez!

A sok virgonc manó segítségével rövid időn belül kiszabadult a Polar Express a hó fogságából. Mindenki elfoglalta a helyét a vonaton. A manók nagyon elfáradtak, pedig még hosszú út áll előttünk. Egy forró kakaótól biztosan hamar erőre kapnak! A kisfiú Rudi bundáján bóbiskolt. Megsajnáltam, és odatettem melléje egy meglepetésnek szánt személyes ajándékot. Ennek a hó gömbnek majd biztos örülni fog, amikor felébred. Olyan gyönyörűen ragyog benne a hó, és egy kék gőzmozdony szeli a havas tájat. Emlékezni fog örökké a mi kis kalandunkra.

– Rudolf, ébredj! – suttogtam. – Vár az ajándékozás.

– Hmmm….friss kakaó illatát érzem – felelte ébredezve Rudolf.

                                                 Vége…