Ternyila Pál: Az ezerarcú ember

Voltam már tanár és egyben szerető.
Festő, ki mázgál. Fényképész. Mérnök úr.
Precízen kaptam el a pillanatot.
Okítottak és okultam, ha kellett.

Mára már pap vagyok. Prédikátora
e népnek. S egyben hallgatóság is, ha
kell. Bölcseleteimmel adom át a
tudást. Annak, ki képes befogadni.

Hogy mivé válok a maszkjaim alatt:
nem tudom. Lehetek még sarló, mi vág.
S válhatok ezerarcú sarlatánná…

De inkább az irkámra folyt tintából
készítek képet. Hogy kit ábrázol majd?
Azt, ki volt már tanár s egyben szerető…