Kiss Tamás: Levették a gépről

Meghalt…

Csend volt
csepegett a csap
pityegtek a gépek a termekben

Máshol égtek a házak
felrobbantotta magát valaki
magányos kis terrorista volt…
Nem tudta ki volt Virginia Woolf…
Részeg ember fetrengett büdös pocsolyában
Az emeleten meg elaludt valaki
Pinter abszurd drámáin
és kihűlt a feketekávé
Feljelentették egymást a politikusok
Cicák aludtak puha fotelekben
finom falatokról álmodtak
Nem tudni hol nyugszik Petőfi
Mégse tették rá a gépre
tudták, hogy hiába
valahol egy öregek otthonában
mert minek éljen már tovább…
Neki nem jutott lakás, autó,
végül lélegeztető se…
csak békétlen lelki nyomor
Túlvilágra ment inni a Hold
Egyre hangosabban röhögtek a covidok
a tüdőkben…
Reszketve rángatóztak a gyász-szalagok
a temetőkben
Minden percben maghalok…
Eltörtek a rímek a zokogásokban
Földhöz vágta maszkját a remény
Fals hangorkánba kezdtek a sikátorok
Ablaküvegeken táncolt a lidércfény
Eutanáziáért lesz könyörgés
az esti misén
Az Ige meglógott az agyakból
az Isten se vállalja tovább…
Most ősz van de nem lesz tél
s ha lesz tél, akkor nem lesz már tavasz

„Tízezer forint fölötti vásárlásnál ingyen maszkot küldünk!”